Locsolóversek
 |
 |
Egy fehérgárdistát vallatnak.
- Nem akar vallani, Csapajev elvtárs! Mit tegyünk?
- Rugdossátok fél óráig.
- Még mindig hallgat. Mit csináljunk?
- Tépjétek le a körmeit!
- Csapajev elvtárs, a fehér nem akar vallani.
- Szagoltassátok meg vele a kapcámat!
- De Csapajev elvtárs! Mi katonák vagyunk, nem szadisták! [ módosít ]
| |
 | |
|
| | |
|
Meghalt Csapajev. Vlagyimir Petrovics látta őt élve utoljára, faggatják a társai, hogyan történt a dolog.
- Őrségben voltunk, és sötétedett. Egyszer csak a távoli dombtetőn megjelent Csapajev elvtárs. Még a puskám távcsövébe is belenéztem, hogy megbizonyosodjak. Ő volt.
- És azután?
- Aztán? Valamelyik vadbarom megszólalt a hátam mögött, hogy: - Tűz! [ módosít ]
| |
|
|
|
