 |
Lerobbant, múltrendszerbeli fapados kocsmában hallottam nemrég a következőket. A füstöt vágni lehet. Vérbeli parasztemberekkel (jó értelemben) tele. Köztük feltünően, "enyhén illuminált" állapotban a törzsvendégek, reggel 6-kor már támasztják a pultot, a nagy keblű kocsmáros Mari néne nem nagy örömére. Józsi az elmebeteg festő, Pisti a nagy "életművész", Östván a kubikus, Tamás ("májsztró"), elmodása sz. hadirokkant berepülöpilóta.- Na, mégyek.
- Ugyaaan. Menny mááá!
- Jóóó néze ki. Mos hánytáá?
- Na. Komám! Üjjé le! Osz járkájjá!
- Olyan éhes vagyok, azt se tudom hol alszok. Van egy cigid?
- Te! Figyejj! Úgy néze ki, min eccer.
- Néz má meg, ott vagyok-e?
- Asziszed hogy kivel beszélsz? Mit te gondolsz hogy te ki vagy?
- Olyan autóm van... ecsém! Kéccer van megfúrva a hátrafelemenettengely.
- Útón Hollandiába... megálltunk Kairóba, onnan busszal 10 km.-re elmentünk Baden-Badenba, majd stoppal Párizsba... csak pár km-re van.
- Szarjá víreset!
- Mivaaa? Teee... luffballon csecsű? - modja Mari nénének.
| |
